Sokan hiszik, hogy az első döntés jobb, mint a későbbiek. Ennek talán az a magyarázata, hogy egyszer már meghoztuk a döntést és ez fontosabb, mint az, hogy későbbiekben felmerülő alternatív döntések sokaságából válogassunk.
Magam is hiszek abban, hogy az első ötlet, vagy gondolat fontosabb számomra, mint a későbbiek, így fordult elő, hogy egy irigység motiválta döntésemet a megvalósításig vittem.
A helyzet az, hogy zavart valakinek egy tapasztalata, hogy átélte én meg nem. Ugyan igaz az is, hogy féltem tőle. De annyira idegesített a tudat, hogy nekem nincs ilyen tapasztalatom, hát belevágtam.
A motoros sárkány egy igencsak jámbor jószág. Biztonságos, szép, és stabilan a levegőben tud maradni. A pilóta tapasztalt repülős, szereti is csinálni. Olyan kapcsolata a madárral, mint a kapitányoknak a hajójukkal. Tulajdonképpen értjük, hogy az egyik a másik nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül.
Kitűnő cimborámat megkértem, ossza meg velem azt a élményt, amit ő nap mint nap átél. Repülni, mint a madár. Megosztotta. Kistarcsa - Hármashatárhegy oda-vissza.
Hát korábban ültem már utasszállítón, de a kettőt nem lehet egy lapon említeni. Nem mondom, hogy nem voltam ijedt a start előtt-alatt-után, konkrétan csak kívülről tűnhettem nyugodtnak és csak a Földről nézve. Remegett a lábam, kicsit kínos volt. Nem csináltam magam össze a látvány viszont lenyűgöző volt. Bár néhány galambbal megismertettem volna azt az érzést, amit ők okoznak idelenn nekünk főemlősöknek.
Na mindegy. A sztori lényege, hogy az M0-ás felett repültünk egész Békásmegyerig, onnan balkanyar egy hegy, és máris a HHH-n vagy. El lehetett látni a Dobogókőig, olyan tiszta volt a levegő. A leszállás után megnyugodtam, mert túléltem. :)
Hazafelé induláskor megint éreztem, hogy remegni fog a lábam. Majd mikor már fenn voltunk éreztem, hogy nem muszáj - igen helyesen pontos jével írják - annyira görcsösen üljek. Éppen hagytuk volna el a HHH-i repteret, amikor a pilóta kitalálta, hogy jól megviccel és leállítja a motort. Átláttam a szitán ;) Ekkor visszafordultunk egy éles balkanyarral. Annyira a szeren voltam, mert veszem a lapot, hát a fordulóba én magam is bedőltem. Mindenesetre mondta, hogy beköszönünk a fenti hangárhoz így az sem lepett meg, hogy a talaj felé közeledünk. Ahogy közeledtünk a felszínhez vitorlásokra lettem figyelmes. Olyan közelinek tűntek, hogy csak na. Akkor már éreztem valamit. Konkrétan arra gondoltam, na tényleg ez az a pont, ahol megfogott. És valóban.
Megindult a földetérés. Leért az első kerék és huppantunk. Na - gondoltam ekkor - már majdnem beijedtél. Kicsit zötykölődtünk és a pilóta felől, mintha elkaptam volna a "b@ssz@ +" kifejezést. Ezután puffanás és furcsa testhelyzetben voltam.
Összefoglalva: a motor feladta, a pilóta nem szólt, hogy ne pánikoljak, a reptér vonzáskörzetében voltunk, kényszerleszálltunk, az első kerék letört, 40-50 km/h-val orrabuktunk.
Nos? Világos, hogy miért is értékelek mindent újra?
