A történet lényege, hogy felvilágosult felnőtt ember lévén bizonyos határokat állítottam fel azon okból kifolyólag, hogy a civilizált társadalom elfogadott tagja lehessek. Ebben tulajdonképpen semmi extra dolog nincs, mindenki az általa felállított szabályok szerint éli az életét.
Nemrégiben viszont lehetőségem nyílt arra, hogy meglássam a korlátot, ami mögött az ismeretlen van.
"Eljutni oda, ahová még ember nem merészkedett" - James T. Kirk kapitány
Mennyire idevágó gondolat, ugyan teljesen más környezetben. Vajon tényleg az visz minket embereket előre, hogy kutatjuk az ismeretlent? Ha igen, akkor az ismeretlenben korábbi tapasztalatok alapjn tudunk boldogulni? Ha igen, akkor hogyan tudjuk ezt átvinni olyan környezetbe, amiről semmit sem tudunk és nincs séma, amit alkalmazhatlánk? Szerintem ez az ismeretlen. De ennek a felfedezése mégiscsak egy olyan kapu mögött van, amit ritkán merünk kinyitni.
Tehát - maradva a virágnyelvnél - a héten elérkezett a pillanat, amikor az ismeretlen közelébe kerültem. És ugyan megkésve, de megküzdöttem magammal és kinyitottam a kaput és ugyan nem találtam mögötte semmi, de semmi újat, viszont hatalmas a fellélegzés utána és mekkora megkönnyebülés. Ajánlom nektek is a figyelmetekbe ;)
