Szóval mai önismereti órám folyamán rájöttem arra, hogy sokat foglalkozom másokkal, illetve azzal, hogy hogyan tudnak kiteljesedni és magukat adni és úgy egyáltalán...
Tehát az alapsztori, hogy vagyok itten és apró gondokkal küzdök, de ki nem? Viszont aztán egyik este találkozom mással, akinek a legkisebb gondja is akkora, amit egy 16:9-s képkockán fullhd-ben sem lehet megjeleníteni, szóval nagy.
Azon gondolkodtam, hogy elvégzem a vulkáni Kolinahr rituálét és kiölök minden empátiát magamból, mert az überbrutál problémákra nem vagyok felkészülve és kicsinál.
Hejehuja
