Az elmúlt héten 2 egész meglepő dologba ütköztem.
(i) Humorom hiánya után sokkal boldogabbak az emberek amikor kapnak belőle
Úgy esett, hogy a legjobb barátomat kb. 1 hónapja nem láttam, de szerdán elmentünk sörözni. Itt beszéltünk az élet nagy dolgairól miegymásról, majd az érzelgősség elkerülésével megható mondat hagyta el a száját. "De hiányzott ez!". A kérdésre, hogy mire is gondol csak annyit mondott, hogy alapjáraton ekkora ökörséget - ami persze nem is az, csak úgy hangzik -, csak tőlem hallhat és határozottan hiányzott neki.
(ii) Gondolnak rám olyankor is, amikor nem is hinném
Hét elején megkeresés ért, hogy most már ideje van, hogy elmenjünk bulizni. Hosszas habozás után egy karaoke helyszínre esett a választás. Itt kibontakoztathattam zenei felkészültségemet: Csókkirály, What is love, YMCA,... most a többi nem jut az eszembe. Szóval jó buli volt.
Volt ott egy csaj akinek leánybúcsút szerveztek a barátnői és megkért, hogy fűzzek be neki egy cérnát a tűbe, ami lehetetlen küldetés volt, mert a cérna vastagabb volt, mint a tű lika. Nade megoldottam a problémát férfiasan. A cérna úgy 4 kisebb szálból volt sodorva, ebből 2 átszaladt a lyukon, amit elkapott a házasodni készülő hölgyemény, odaadta, én pedig egy csomót kötöttem rá.
Levontam egy következtetést a társaságomról is. Mindig prezentálnak egy új dögös csajszit amikor találkozunk. Szóval sűrűbben kell eljárni velük :D
bye
