2008. október 18.

Még 10 nap kellett ahhoz, hogy 1 hónapos legyek az újraszületésem után és megint kipróbáltam valami újat. Vitorlás hajózás.

A legénység

Kapitány

-unk gyakorlott vitorlás, aki gondosan válogatott legénységet toborzott maga köré. A hajónak ugyan semmilyen neve nem volt, vagy legalábbis mi nem találtunk, tehát a továbbiakban WindFlyer-nek fogom hívni. Senki se csodálkozzon azon, nem SunDriver, mert nem napelemes, vagy hogy nem Enterprise...

Elemóniás

-unk cégünk egyetlen női alkalmazottja, aki nagyon finom sendvicset csomagolt nekünk az útra

Mókamester

-ünk aktív sportoló és nagy kujon hírében áll.

Újonc

-ok között volt némi átfedés, a keresztnevükben. Kettőnknek korábban nem volt hajózási tapasztalata.

Kihajózás

A dokkból motorral indultunk kifelé és ezen a ponton felismertem a stabil tőkesúllyal ellátott hajó instabilitását. Billeg, meg hatalmas szövet juttat előre? Igencsak valószínűtlen. Ja és nem süllyed el? Hiszi a piszi. Ide nekem egy mentőmellényt, de gyorsan. Ahogy elhagytuk a kikötőt, kezembe kaptam a korményrudat, és azt az instrukciót, hogy haladjunk a Nap felé és a hullámokkal szemben. Namost a nulla vezetési tapasztalatommal ez volt az a pillanat, amikor a kezem is elkezdett remegő állapotba kerülni, ráadásul a Nap sem a hullámok irányába tartózkodik, hacsak nem a felfelé irány volt a cél, de ezt kizárnám, mert a járgányban nem volt TURBO BOOSTER. Volt még egy apróság, az hogy a hajó orra nem látszott, mert a többiek eltakarták, vagy a vászon belelógott. Majd kapitány urunk kikapcsolta a motort és maradt a szél, mint meghajtóerő. 

Verseny

Csak a szél hajt. Mekkora marhaság. Mindenesetre felvettük a ritmust. A kormány még mindig a kezemben van és van 2 egész szalag, ami repked, ha fújja a szél. Ezeket kellett volna párhuzamosan tartani. Na az kevésbé tűnt sikeres vállalkozásnak, de az egész hajó testestül fel tudta venni a másikkal való párhuzamosságot és ekkor nagyon büszke voltam magamra. Hamarosan elhagytuk Sulu kapitány hajóját. Nem sokkal később szóltam is a többieknek, hogy mi vagyunk az elsők. Kapitányom jelentette, hogy a célho nem mi vagyuk a legközelebb, de én definiáltam, hogy mi is az első: a hajó hossza által definiált egyenesre vett merőleges az összehasonlítái alap. Tény, hogy a 3-as hajó talált egy halászhálót, ami tulajdonképpen a végcélunk volt, csak akkor még azt nem tudtuk.

A szél suttogása

A cél elérése után módosítottuk az útirányt és bevártuk a többieket. Hadiflottánk három kapitánnyal felsorakozott. Eztán bekövetkezett az amire nem számítottunk. Kapitányunk átszállt a szomszédos hajóra. Ekkor mi megkerültük az ő hajójukat, egy vad HALSolsással. Ugyan azt senki sem tudta, hogy ez mit jelent, de jobb, mintha keresztül KREUZoltuk volna a ladikjukat ;) 

Ezt a műveletet a másik Újonc és a Mókamester vitte véghez. A szél azonban úgy döntött, hogy nem fúj tovább. Egyszerűen elcsitult.

Dokkolás

A szél hiánya arra késztetett minket, hogy visszaforduljunk és kikössünk. Próbálkoztunk mindenféle vitorlával, de idővel feladtuk. Itt említeném meg, hogy a visszaúton is mi voltunk az elsők. Amikor pedig teljes lett a szélcsend, kénytelenek voltunk beindítani a motort. Innentől kezdve gyakorlatilag hazáig motoroztunk :(