Továbbra sincs újabb válasz 

beijedés; egyensúlyhiány; pisi segítő kezekkel; félelem; izgaulás; kicsit feloldódás és a mentőmellény levétele, miután már semmi szél sem volt; sztokola remaj; végső elhatározás: ezt a sportot sem fogom űzni többé

2008. október 18.

Még 10 nap kellett ahhoz, hogy 1 hónapos legyek az újraszületésem után és megint kipróbáltam valami újat. Vitorlás hajózás.

A legénység

Kapitány

-unk gyakorlott vitorlás, aki gondosan válogatott legénységet toborzott maga köré. A hajónak ugyan semmilyen neve nem volt, vagy legalábbis mi nem találtunk, tehát a továbbiakban WindFlyer-nek fogom hívni. Senki se csodálkozzon azon, nem SunDriver, mert nem napelemes, vagy hogy nem Enterprise...

Elemóniás

-unk cégünk egyetlen női alkalmazottja, aki nagyon finom sendvicset csomagolt nekünk az útra

Mókamester

-ünk aktív sportoló és nagy kujon hírében áll.

Újonc

-ok között volt némi átfedés, a keresztnevükben. Kettőnknek korábban nem volt hajózási tapasztalata.

Kihajózás

A dokkból motorral indultunk kifelé és ezen a ponton felismertem a stabil tőkesúllyal ellátott hajó instabilitását. Billeg, meg hatalmas szövet juttat előre? Igencsak valószínűtlen. Ja és nem süllyed el? Hiszi a piszi. Ide nekem egy mentőmellényt, de gyorsan. Ahogy elhagytuk a kikötőt, kezembe kaptam a korményrudat, és azt az instrukciót, hogy haladjunk a Nap felé és a hullámokkal szemben. Namost a nulla vezetési tapasztalatommal ez volt az a pillanat, amikor a kezem is elkezdett remegő állapotba kerülni, ráadásul a Nap sem a hullámok irányába tartózkodik, hacsak nem a felfelé irány volt a cél, de ezt kizárnám, mert a járgányban nem volt TURBO BOOSTER. Volt még egy apróság, az hogy a hajó orra nem látszott, mert a többiek eltakarták, vagy a vászon belelógott. Majd kapitány urunk kikapcsolta a motort és maradt a szél, mint meghajtóerő. 

Verseny

Csak a szél hajt. Mekkora marhaság. Mindenesetre felvettük a ritmust. A kormány még mindig a kezemben van és van 2 egész szalag, ami repked, ha fújja a szél. Ezeket kellett volna párhuzamosan tartani. Na az kevésbé tűnt sikeres vállalkozásnak, de az egész hajó testestül fel tudta venni a másikkal való párhuzamosságot és ekkor nagyon büszke voltam magamra. Hamarosan elhagytuk Sulu kapitány hajóját. Nem sokkal később szóltam is a többieknek, hogy mi vagyunk az elsők. Kapitányom jelentette, hogy a célho nem mi vagyuk a legközelebb, de én definiáltam, hogy mi is az első: a hajó hossza által definiált egyenesre vett merőleges az összehasonlítái alap. Tény, hogy a 3-as hajó talált egy halászhálót, ami tulajdonképpen a végcélunk volt, csak akkor még azt nem tudtuk.

A szél suttogása

A cél elérése után módosítottuk az útirányt és bevártuk a többieket. Hadiflottánk három kapitánnyal felsorakozott. Eztán bekövetkezett az amire nem számítottunk. Kapitányunk átszállt a szomszédos hajóra. Ekkor mi megkerültük az ő hajójukat, egy vad HALSolsással. Ugyan azt senki sem tudta, hogy ez mit jelent, de jobb, mintha keresztül KREUZoltuk volna a ladikjukat ;) 

Ezt a műveletet a másik Újonc és a Mókamester vitte véghez. A szél azonban úgy döntött, hogy nem fúj tovább. Egyszerűen elcsitult.

Dokkolás

A szél hiánya arra késztetett minket, hogy visszaforduljunk és kikössünk. Próbálkoztunk mindenféle vitorlával, de idővel feladtuk. Itt említeném meg, hogy a visszaúton is mi voltunk az elsők. Amikor pedig teljes lett a szélcsend, kénytelenek voltunk beindítani a motort. Innentől kezdve gyakorlatilag hazáig motoroztunk :(

A mai napon sem érkezett válasz a leveleimre. :'(

De semmi gáz nincs, mert mindenre létezik magyarázat, csak még nem tudom mi az.

(i) A fizimiskám/bemutatkozóm/paramétereim nem meggyőzőek

(ii) A regisztrált felhasználók hazudtak, amikor kitöltötték az elvárásaikat azért, hogy több levelet kaphassanak

Most csak az nem világos, hogy miért képtelenek reagálni annyit, hogy "kösz nem". Tulajdonképpen ez az elektronikus formája az ismerkedésnek annyira apatikussá tette az embereket, hogy tökéletesen képtelenné váltak a társadalmi érintkezés legminimálisabban elvárható formájára. Emlékezünk vissza arra, hogyha személyesen kerülnek szerencsétlen megkeresettek kapcsolatba egy "rajongóval" akkor kénytelenek eldobni egy "kopj le", vagy valami hasonértelmű "értékellek, mint embert" dumát.

Valószínűleg nem akarnak ilyen kemények lenni, ezért a nem válaszolásukkal azt hihetik, "most legalább nem voltam szemét", pedig... (de ezt mindenki döntse el maga)

Íme a teszt 1 hónapig tartó mivolta: A társkereső oldal ingyenes ugyan, de cserébe sok a reklám, illetve van egy minimál szolgáltatás, ami többek közt 15 elküldhető levelet tartalmaz egy hónapra. Elképzelhető, hogy elfogyott a legtöbbnek a kiküldhető levele. Vagy csak simán naiv vagyok?!

A teszt folyamatban van.

A résztvevők, azaz tesztalanyok (később részletesebben is írok róluk) megkapták a levelet és 3 híján el is olvasták. Eddig 1 fő válaszolt levelemre. 1 fő regisztrációja már nem létezik, de olvasta a levelet. 3 fő még nem olvasta a levelet. Tehát jelenleg 10%-on áll a válaszadási szándék.

Folytatása következik...

Pénteken öregdiáktalálkozót szerveztek az egykori középiskolámban. Júniusban lesz 10 éve, hogy leérettségiztem az intézményben. Ezután még 1 évet töltöttem el ott technikus képzésben.

Nos ismerőseim legtöbben mindig meglepődnek, hogy hogyan is kerültem el a faipartól oly távolra, mint az informatika és fizika szakterülete, valamint hogyan is válhattam tanárrá. De ezt most nem fejtem ki.

Volt kettő hatalmas meglepetés. Az egyik, hogy találkoztam egyik általános iskolai osztálytársam édesanyjával, aki emlékezett rám - hisz felejthetetlen vagyok - és rögtön fel is hívott, mert olvasta a nevem a regisztrációs lapon. Így esett, hogy beszámolt lánya életének előremeneteléről, aki külföldön él boldog házasságban orvosdoktorként.

A másik és ez sokkalta izgalmasabb, mert sokkal kevésbé szól rólam, mintsem inkább azokról, akik ismernek/ismertek. A témában megnevezett személyek a volt tanáraim, illetve az iskola aktuális tanári kar.

Nos egy-két beszélgetés során kiderült, mennyire megörültek a kedves (most már, illetve már nem) kollégák, hogy tanár lettem. "Na majd most mindent visszakap" mottóval egyesültek az UKK - Utáljuk Keresztesit Klub - tagjaiként. Lenne kedvem most felsorolni azokat, akik szerintem klubtagok, de egyrészről nem is vagyok bennük biztos, másrészről illetlenség is lenne. De ha érintett is olvassa a sorokat akkor remélem tudja, hogy tudom ;)

Ennek a misztifikus klubnak egy nyári napon úgy 2 éve a megszokott napjait felborította egy dokumentum. Egy önéletrajz amiből kiderül, hogy jelentkeztem egy félállásnyi informatika tanári posztra. Nyílván annyit gondolkodtak a jelentkezésem visszautasításán, hogy elfelejtettek felhívni a válasz közlésével. De hatalmas megkönnyebülést jelenthetett, amikor felhívtam őket a "Köszi, de már nem aktuális" kulcsszavakkal.

Többféle oka is lehet, hogy miért is "szeretnek" ott ennyire, valószínűleg köze lehet ahhoz, hogy nagyra nyitottam a szám, és olyankor nem nyaliztam.

De végülis rájöttem a fő okra: félnek, hogy népszerűbb leszek, mint együtt mindannyian :D

A helyzet a következő:

A 13 tesztalany megkapta a levelet. Menet közben rájöttem, hogy talán nem szerencsés kiírni egy nyílvános fórumra azt, hogy valaki valamilyen teszt alanya, ezért a regisztrációs lapomról töröltem ennek a blognak a címét.

Tudjátok: HÁÁÁTHA ;)

Na akkor az 1 hónap indul

Kedves Olvasó!

Ezen cikkel egy kb 1 hónapig tartó tesztbe kezdek. Közel áll hozzám a kísérletezés, hiszen fizikát is végeztem és tanári diplomám is van belőle. Kár, hogy sosem praktizáltam - persze tanítási gyakorlatom volt, komoly 16 óra az Apáczai gimi legodafigyelőbb srácaival és legmosolygósabb (néha felháborodott :P) hölgyeivel -.

Felkészülés és előzmények

Az elmúlt hetekben arra jutottam, hogy kezembe veszem a sorsom és találok magam mellé valakit, aki akár a nagy Ő is lehet. Erre a célra kifejlesztett technikákat ismerünk:

(i) Szórakozóhelyen: "Hé, smárolunk?"; "Te figyu, a nyelvem olyan magányos. Bemutathatom a tiédnek?", stb.

(ii) Utcán: "Szia, ne haragudj, de nem vagyok errefelé ismerős. Megmondanád hol laksz?"; "Hello, hiszel a szerelemben első látásra, vagy menjek el előted mégegyszer?", stb.

(iii) Társkereső: "Még sosem csináltam ilyet, de hátha..."; "Szeretném megtalálni a ..."; "Mások által szépnek mondott..."

Nos valamiről legtöbbször megfeledkezünk. A lakosság nagy százaléka prűd, és itt most bevezetnék egy új definíciót a látens antiprüdéria szavakkal. Ezt valahogy úgy értelmezem, hogy az emberek kicsit exhibicionálják magukat, majd "a" helyzetben visszalépnek. 

Tehát a teszt lényege a következő:

Véletelnszerűen kiválasztok 13 célszemélyt, akik személyreszóló levelet kapnak tőlem egy társkereső oldalon. Valójában mindegyik olyan lesz, akinek fényképe van és azok alapján a "helyesnek tartom" kategóriába beleillik. A legjobb fotómmal ékeskedem és csak olyan személyeknek írok, akiknél az elvárások minden pontjában megfelelek.

Kedves Társkereső!

(Ez a néhány sor azoknak szól, akik az adatlapomon elolvasták a blog címemet és ide is kattintottak.)

Kérlek, hogy ezen teszt ne befolyásolja azon döntésedet, hogy válaszolsz-e, avagy nem. Nem azért tesztelek, hogy válaszolj és nem is azért, hogy ne. Az egésznek a célja, hogy egy elmétemet bizonyítsam és egy cimborámét megdöntsem.

Most elvonulok levelet írni és az óra akkor indul, ha mind a 13 kiment.

Némi lustasági okokból kifolyólag lustulok és nem írok :)

Ahogy azt korábban már olvashattátok, hatalmas mázlim volt a 7végén. Most ha bárki is azt hiszi, hogy cinikus és/vagy szarkasztikus vagyok, az ugyan szokott jellemezni de az első mondatom olyan igaz, mint a Heisenberg-féle határozatlansági reláció.

Szóval vasárnap már kicsit döcögőssé vált a mozgásom, ez hétfőre gyakorlatilag teljesen darabos lett. Délutánra gondoltam, még nincs elég bajom így nyaki fájdalmat is szeretnék, hát meg is kaptam.

Így kedden, többek unszolására elmentem orvoshoz. A doki jópofa figura. Egyszer amikor csak én várakoztam, dumálgattunk, miután megvizsgálta az "íriszt" és közölte, hogy semmi bajom nincs, illetve nem az van, amire én gyanakodtam. Na addig dumáltunk, hogy mire kiértem a váróba, igencsak tele lett.

Szóval elküldött röntgenre. Tudjátok ez az eljárás, amit Superman akkor csinál, amikor letolja a szemüvegét és kukkol. Na megnézték a belsőmet. Vicces, de csontilag legalább olyan soványnak tűntem, mint Hugh Laurie, ja meg izmosnak, mint Arnold Schwarzenegger. De hármunk közül csak nekem egyenes a nyakcsigolyám. Viszont legalább ketten már viseltünk nyakmerevítőt. :)

Szóval most várok, hogy javuljon, holnap talán ez is kiderül.

És most megnézem a feleségeket, akik már néhány éve megszülettek.

 Sokan hiszik, hogy az első döntés jobb, mint a későbbiek. Ennek talán az a magyarázata, hogy egyszer már meghoztuk a döntést és ez fontosabb, mint az, hogy későbbiekben felmerülő alternatív döntések sokaságából válogassunk.

Magam is hiszek abban, hogy az első ötlet, vagy gondolat fontosabb számomra, mint a későbbiek, így fordult elő, hogy egy irigység motiválta döntésemet a megvalósításig vittem.

A helyzet az, hogy zavart valakinek egy tapasztalata, hogy átélte én meg nem. Ugyan igaz az is, hogy féltem tőle. De annyira idegesített a tudat, hogy nekem nincs ilyen tapasztalatom, hát belevágtam.

A motoros sárkány egy igencsak jámbor jószág. Biztonságos, szép, és stabilan a levegőben tud maradni. A pilóta tapasztalt repülős, szereti is csinálni. Olyan kapcsolata a madárral, mint a kapitányoknak a hajójukkal. Tulajdonképpen értjük, hogy az egyik a másik nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül.

Kitűnő cimborámat megkértem, ossza meg velem azt a élményt, amit ő nap mint nap átél. Repülni, mint a madár. Megosztotta. Kistarcsa - Hármashatárhegy oda-vissza.

Hát korábban ültem már utasszállítón, de a kettőt nem lehet egy lapon említeni. Nem mondom, hogy nem voltam ijedt a start előtt-alatt-után, konkrétan csak kívülről tűnhettem nyugodtnak és csak a Földről nézve. Remegett a lábam, kicsit kínos volt. Nem csináltam magam össze a látvány viszont lenyűgöző volt. Bár néhány galambbal megismertettem volna azt az érzést, amit ők okoznak idelenn nekünk főemlősöknek.

Na mindegy. A sztori lényege, hogy az M0-ás felett repültünk egész Békásmegyerig, onnan balkanyar egy hegy, és máris a HHH-n vagy. El lehetett látni a Dobogókőig, olyan tiszta volt a levegő. A leszállás után megnyugodtam, mert túléltem. :)

Hazafelé induláskor megint éreztem, hogy remegni fog a lábam. Majd mikor már fenn voltunk éreztem, hogy nem muszáj - igen helyesen pontos jével írják - annyira görcsösen üljek. Éppen hagytuk volna el a HHH-i repteret, amikor a pilóta kitalálta, hogy jól megviccel és leállítja a motort. Átláttam a szitán ;) Ekkor visszafordultunk egy éles balkanyarral. Annyira a szeren voltam, mert veszem a lapot, hát a fordulóba én magam is bedőltem. Mindenesetre mondta, hogy beköszönünk a fenti hangárhoz így az sem lepett meg, hogy a talaj felé közeledünk. Ahogy közeledtünk a felszínhez vitorlásokra lettem figyelmes. Olyan közelinek tűntek, hogy csak na. Akkor már éreztem valamit. Konkrétan arra gondoltam, na tényleg ez az a pont, ahol megfogott. És valóban.

Megindult a földetérés. Leért az első kerék és huppantunk. Na - gondoltam ekkor - már majdnem beijedtél. Kicsit zötykölődtünk és a pilóta felől, mintha elkaptam volna a "b@ssz@ +" kifejezést. Ezután puffanás és furcsa testhelyzetben voltam.

Összefoglalva: a motor feladta, a pilóta nem szólt, hogy ne pánikoljak, a reptér vonzáskörzetében voltunk, kényszerleszálltunk, az első kerék letört, 40-50 km/h-val orrabuktunk.

Nos? Világos, hogy miért is értékelek mindent újra?

Kedves Olvasó!

Mai tanácsadó rovatomban szeretnék beszámolni azon legújabban szerzett tapasztalatomról, ami megváltoztatta/megváltoztatja az életemet.

Tegnap újraszülettem. Legalábbis mindenki ezt mondta, aki látta, hogy mi is történt.

Akkor először egy kis visszatekintés:

Találtam valakit akiről azt hiszem mindenki tudja mennyire jófej és azt is, hogy szeretetre méltó és még egy csomó dolgot mondhatnék ról ami pozitív, pl. szép, jó humora van.Most azért nem mesélek róla többet, mert kiderülne a személyazonossága és nem egyeztettem vle arról, hogy megjelenhet-e a blogomban. Tulajdonképpen az a fajta személy amilyenről mindeki álmodik, nő is férfi is egyaránt. Olyan reakciókat váltott ki belőlem, amilyeneket addig még senki sem. Ez egyrészről jó is volt, és másrészről is. Megédesített minden pillanatot, amiben mellettem volt és megkeserűsítette a hiánya az összes többit.

Úgy alakult, hogy az életem hátralevő részében az utóbbiból lesz több. Illetve fenntartom magamnak azt a lehetőséget, hogy ezen szerepet más töltheti be a későbbiekben. ;)

Szóval igencsak meghatározta az elmúlt hónapokat mindez. Éreztem jót is, rosszat is. Utáltam mindenkit akinek köze volt hozzá és szerettem is őket, mert közel voltak hozzá általuk pedig én is "közel" voltam.

Barátom megmondta mennyi az elévülési ideje egy érzelmi csalódásnak. Azt mondta, hogy eltart vagy fél évig mire túlteszem magam az egészen. És valóban. Lehet, hogy csak a véletlen műve, de napra pontosan 6 hónappal később tört meg az az átok, amiről éreztem hogy rajtam ül. Ebben olyasvalaki volt a társam, aki tényleg sokat jelent nekem.

Folytatom...

Úgy találom, hogy most, így 2 nappal azután, hogy regisztráltam ismételten leírok valamit, amit nevezhetünk bejegyzésnek.

A tegnapi nap igencsak érdekesen alakult. Úgy kezdődött, hogy felkeltem. De jobb lesz ha a lényegre térek. Szóval a délutánra, miután a munkám kiborított, lementem cigizni. Ekkor a kollégám elmesélte, hogy mi is történt vele az elmúlt hetekben és azt is, hogy ez mennyire betett neki. Meg is értettem, meg nem is. Akkor még nem hittem, hogy az estémet ez befolyásolni fogja. Utána ittam 2 sört, meg még később másik 3-at, de akkor rájöttem, hogy a saját bajom sokkal jobban érdekel és inkább azzal foglalkozom.

Tanulság, amit levontam: még mindig fontos vagyok a számomra, de milyen ciki, hogy innom kell ahhoz, hogy foglalkozzak is vele... Lehet, hogy olyan ez, mint a "Nincs csúnya nő, csak kevés pia", csak most így hangzik: "Foglalkozhatsz magaddal, ha eleget iszol".

Azt hiszem minden nap tud megfelelő örömet okozni, mert ma is rájöttem egy nagy igazságra.

A felvezetés

Mindenki gondolt már arra, hogy ezt meg azt meg szeretne csinálni. Általában fogja az egyik ilyen tervét és keresztülviszi. Mások hagyják egy ideig az ilyen dolgokat felgyűlni, majd megcsinálnak belőle néhányat esetleg az összeset.

A felismerés

Magamról mindig is sejtettem, hogy az utóbbi kategóriába tartozom. Adva vagyon egy dolog amit tök jól kitalálok, de csak akkor oldom meg, ha éppen szükségessé válik, különben a huszadrangú problémák kategóriájába kerül. Namármost ezzel semmi gond nincs, ha akkor kezdem feldolgozni, amikor a problémák száma nem haladta meg a 20-at. 

Tisztelettel jelentem, hogy átléptem a bűvös számot. Ennek következménye, hogy nem tudom mivel is kezdjem. Mindegyik dolog megoldásra vár, de melyikkel kezdjem? Hogy lehet ezt eldönteni? És ami még fontosabb meg kell ezt oldanom?

Talán előjöhetne most a problémamegoldó énem, hát megválaszolom a saját mély kérdéseimet olyan magas lóról, mint amilyenen csücsülök.

Egyszerű, mint az 1x1. Vedd a problémád és oldd meg, vagy elimináld. Ha egyik sem megy, akkor ugorj a következőre. Ennyi ;)

Na igen. Mintha ez olyan egyszerű lenne. És most már úgy néz ki, mintha kettős személyiségem is lenne. Egy problémafelvető és egy problémamegoldó. Akik meg ismernek, biztos még fel tudnak sorolni vagy hetet. :S

Most, hogy kilelkiztem magamat elmesélem, hogy egy gyönyörű nővel utaztam a villamoson. Leült velem szembe, illetve egy kicsit srévizavé. Olyan szép volt, hogy tutira Gabinak vagy Melindának hívták. Ha máshogy hívják, akkor nem is érdekel. Megfigyeltétek, hogy vannak tipikus fejek bizonyos nevekhez?

De visszatérve a csajra. Fel volt öltözve. Végülis megértem, hogy a jó nők csak a pasijuknak mutatják pucér testüket, a rosszak pedig öltözteti a ruha, és/vagy szolidárisak a jó csajokkal, hogy ha ők is felöltöznek, akkor végülis nekik sem árthat meg.

Folytatása következik...

 Valahogy ez sem tűnik egyszerűnek. Kb. az jut az eszembe, mint valami társkereső oldal magamról rovatának a kitöltése. Ebből persze többfélét is ismerek, persze nyílván onnan, hogy mások mesélték. :)

Na íme néhány példa, hogy hogyan is indíthatnám:

(1) A társkereső minta:

Sziasztok! Ez az első blogom és még sosem csináltam ilyet, tehát bocsássátok meg tapasztalatlanságomat. Egyébként dolgozom napközben. Barátaim szerint jó humorom van és ezt minden bizonnyal látni is fogjátok.

(2) Star Trek minta:

Hajónapló, 2008.09.23. A 33-as busszal mentem ma munkába és csuda lényekkel utaztam. A fedélzeten mindkét nem képviseltette magát. Voltak köztük szépek is, meg nem is. Amikor leszálltam a Budafoki út menő BKV - 33-asáról, feltűnt, hogy megállt az órám. Először azt hittem, hogy valami időörvénybe kerültem, de Ochan borotvájára gondolva kiderítettem, hogy az elem adta fel.

(3) Lányos napló:

Drága Naplóm! Napközben a kollégáimmal tartottunk némi szünetet és traccsoltunk a nagybetűs életről. Olyan sok csúcsszupcsi dolgot mondott, hogy hogyan legyek magabiztosabb, és azt is mondta, hogy legyek a munkámban lazább és ne vegyek fel mindenféle terhet magamra.