Kapitány a naplónak, Gergely naptári idő: 2011. 05. 01- 05. 31-ig
Kicsit csapongva tekintek vissza az elmúlt hónapra, hiszen olyan sok dolog történt, hogy csak na.
(i) 90 alá fordultam, mármint kilóban és most úgy néz ki, hogy itt maradok egy darabig
(ii) felélesztésre került egy rég eltűnt kapcsolat
(iii) összehaverkodtam egy furcsa, de jó arc nővel (tipikus bölcsész)
Ezt így tömören 3 óra alatt sikerült magamból kipréselnem.
Tegnap lehalt a net és a kábel és Rezsi, az edzőm legyilkoló gyakorlatai után csak pislákolva néztem, ahogy Hugh Laurie dr. Gregory House-t alakítva a Ponyvaregényt adja elő, majd leültették az igazgatói iroda elé. Na ekkor snitt, hangyaháború. Relatíve új televíziós készülékem, ami lapos és még a HD adások vételére is képes közölte azt az információt, hogy gyenge a jel, vagy nincs jel.
Annyira szomorú lettem, hogy kénytelen voltam kijavítani a maradék érettségiket és végül ma hajnali f1, vagy h1 magasságában kész is voltam. Mindenki jöhet szóbelizni ahol már csak 10 perc a témába és a tételhez tartozó információ közlésével érettnek nyilvánítom egy tollvonással.
Szóval mai önismereti órám folyamán rájöttem arra, hogy sokat foglalkozom másokkal, illetve azzal, hogy hogyan tudnak kiteljesedni és magukat adni és úgy egyáltalán...
Tehát az alapsztori, hogy vagyok itten és apró gondokkal küzdök, de ki nem? Viszont aztán egyik este találkozom mással, akinek a legkisebb gondja is akkora, amit egy 16:9-s képkockán fullhd-ben sem lehet megjeleníteni, szóval nagy.
Azon gondolkodtam, hogy elvégzem a vulkáni Kolinahr rituálét és kiölök minden empátiát magamból, mert az überbrutál problémákra nem vagyok felkészülve és kicsinál.
Hejehuja
Remélem nem hagytam ki senkit sem, és olyanból sincs sok, akit ideírtam, de nem is tanítottam :-O
Apostagi Kata, Baksa Dávid, Béres Renáta, Erdős Krisztián, Földesi Norbert, Gergely Zsolt, Halász Viktória, Jáger Ildikó, Kaszab Zsófia, Kazup Eszter, Kiss Erik, Kiss Viktória, Kovács Róbert, Fótos Katalin Ágnes, Haunold Éva, Káré Erika, Kiss Zsolt, Kovács Kálmán, Lakatos József, Ta Phuong Anh, Vincze Tamás, Balogh Szilvia, Bancsó Ádám, Bella Adrián Bence, Benkő Roland Richárd, Boda Máté, Czeglédi Nikolett, Csaba László, Fekete Vivien Andrea, Halász Alexandra, Kardos Adrienn, Kiss Veronika, Kis-Szabó Péter, Kothencz Viktória, Laukó Bernadett, Márton Krisztina, Pimpli Balázs, Pintér Gábor, Surmann Benjámin Szilárd, Taski Balázs, Balog Gergely, Budai János, Bukovi Bettina, Deák Dóra, Hegedűs Márk, Horgos Dániel, Jakus Krisztián, Konrád Norbert, Kővári Ildikó Bettina, Neumann Norbert, Seres Zsanett Mercedes, Szász Alexandra, Sztyehlik Andrea, Tasi Nikoletta Éva, Vesszős Renáta, Molnár Adrien, Nagy Diána Anna, Neurohr Dóra, Ólmosi Regina, Papp Szilvia, Ranyhóczki Regina, Sógor Anett, Sporeth Szabolcs, Szőke Csaba, Tóth Nikolett, Varga Nikolett, Varga Zsuzsanna, Volcsik Tamás, Ádám Bianka, Adrovicz Ádám, Bakos Dóra, Balló Diána, Balogh Heléna, Barta Klaudia, Basa Dávid, Bencze Szabolcs, Bereczki Anna, Bozi Alexandra, Erdei Amália, Farkas Tímea, Fazakas Enikő, Gál Erika, Hajnal Anita, Hajnal Noémi, Joó Agnes, Köcse Bernadett, Laukó Zsófia, Lómen Roland, Lugosi Nikolett, Molnár Brigitta, Papp Alexandra, Pető Ramóna, Radványi Zoltán, Sáry Zsuzsanna, Simon Dóra, Szabó Krisztián, Széplaki Krisztián, Szirtes Mónika, Thamó Kinga, Todoruc Brigitta, Tóth Eszter, Treszkai Zsanett, Zámbó Anita, Jurassza Ferenc, Kövesdi Éva, Neményi Péter, Saranyik Emese, Spánicz Nóra, Kondorosi Orsolya, Kövi Rebeka, Zsiák Róbert, Andó Amanda, Förhécz László, Hangai Péter, Deák-Bárdos Tamás, Kálmán Orsolya, Kovács Viktor, Kuli István, Mátó Martina, Mihalecz Anett, Molnár Beáta, Riedel Dorottya, Szabó Csilla, Szabó Vivien, Szalai Ágnes, Szegedi Edina, Antók Brigitta, Bodzsár Mónika, Csatár Rita, Dóczi Ildikó, Fehérvári Anita, Havasi Máté, Herr Zsófia, Jármai Zsolt, Laczkó Anett, Nagy Csongor Gyula, Németh Lilla Kitti, Németh Veronika, Németh Viktória, Noszkai Ádám, Pál Alexandra, Silhavy Zita, Szabó Evelyn, Szabó Norbert, Szakács Ferenc, Szőke Péter, Sztarna Éva, Andrási Szabina, Bakó Zoltán, Benkó Kitty, Büki Veronika, Kókai Anett, Konyári Andrea, Majer Ákos, Marcell Vivien, Mohácsi Georgina, Nagy Melinda, Pallag Judit, Som Zsuzsa, Zátroch Renáta, Kiss Balázs, Korb Róbert, Bíró Nikolett, Botos Csaba, Helyes Katalin, Horváth Gyöngyi, Langó Regina, Lucskai Attila, Majzik Ágnes, Nguyen Viet Éva, Petrik Barbara, Polyviánova Alina, Réthly Dávid, Salamon Ildikó, Sóber János, Tóth Barbara, Vetési Nikolett, Balogh Nikolett, Bárdi Júlia, Rajna Szandra, Tisza Erika, Fodor Bettina, Forgó Krisztina Erzsébet, Horváth Tamás, Molnár Szilvia, Surman Adorján
Gratulálok mindenkinek aki megtalálja itt a nevét :D
Miután Sali barátom megkommentelte cca. 2 évvel ezelőtti kezdő kommentemet, ezért a kedvéért:
Hajónapló, 2010. április 25:
Az elektronikai eszköz, amivel blogolni szoktam, továbbiakban kompjúter, bár van rajta egy alamcsutka, sajnos a hanggal való diktálásra képtelen, így gépelni vagyok kénytelen. Ugyan Scotty, az Enterprise főgépésze megpróbált már 1986-ban megszólítani egy számítógépet, amikor visszajöttek az időben megmenteni néhány bálnát (a 20. másodperctől érdekes):
További szépsége, hogy pötyög vagy 3-at és komplett molekulaképek jelennek meg. Ha ezt az Enterprise elsőtisztje látná, akkor tutira ezt mondaná, csak meg ne ijedjetek, hogy egy vulkáni tiszt németül is beszél:
Szóval úgy néz ki, hogy lusta vagyok irogatni, de majd idővel lehet, hogy megint fogok, mert tuitra lenne mit meséljek, de valahogy inkább mondanám, mintsem írnám, mert ahhoz nincsen sok türelmem. Viszont kevés sincs.
Kedves naplóm!
Idén leszek 30 éves. Lehet, hogy rendszeresebben írok majd blogot, de szerencsére nem fogadtam meg.
BUÉK
Keresem a szót, avagy a hangot. De inkább az előbbit.
Hát a mai napon majdnem csak jó híreket kaptam, de előbb nézzük meg mi is történt korábban, most kedden ->(i)<- ->(vi)
(i) Kedden elmentem vizsgázni KRESZ elméletből és biztos sokaknak sikerül elsőre, és biztosan sokaknak sikerül 75 pontosra megírni (pontosabban összetaperolni az érintőlépernyőt), hát nekem csak 74 lett, mert a segédmotoroktól a víz kiver, pláne ha a kivilágításáról van szó. De akkor most nézzük, hogy hogyan kerültem oda -> (ii) <- Hát az első akadály letudva :)
(ii) Többször is gondolkodtam rajta, hogy meg kéne tanulni vezetni, legelőször lehettem, vagy 17 éves. ->(iii)<- Később persze amikor volt rá keret, akkor vagy időm, vagy energiám nem volt rá. Persze azt remélem világos, hogy nem tanárként volt erre keret, amiről eszembe jut előző munkahelyem ->(iv)<- Oszt nemrég felmerült a kérdés a cimborámban, hogy akkor most tanuljunk együtt vezetni, hogy legyen jogsink.
(iii) FAipariSZakKözépIskola, 1998 III. negyedév, Újpest: ifjabb énem szeretne vezetni tanulni, de sajna nem teheti meg anyagi okok miatt
(iv) II. Rákóczi Ferenc FővárosigyAkorlóSZakKözépIskola 2006. szept. 1 - 2008. jan. 31.: na nem fizet jól de jó kollégák, és kedves gyerekek, bár vannak akiket jobban kedveltem ->(v)<- és vannak akiket kevésbé ->(na ezt most nem fejtem ki)<-
(v) Szerettem tanítani, mert nem egyszer volt az az érzésem, hogy az iskolán belül egyfajta celeb vagyok. Namost azok akik ezt éreztették, mindnek tudom a nevét még mindig.
(vi) Ma azt a jó hírt kaptam, hogy leérettségiztek a csemetéim ---> a volt munkahelyem idén ballagó tanítványaival én is lezártnak tekintem azt a szakaszt. Azért ez hatalmas megkönnyebülés. :) <-ÉS ITT A VÉGE, FUSS EL VÉGRE
Ez történt eddig:
- húsvéti locsi, tojással, piával, miegymással
- lakáskeresés ezerrel
- konferencia informatika tanároknak - előadásommal, nagy bulikkal, karaoke esttel
- konferencia után volt kalandpark látogatás és köteleken nyomultunk
- majális a főnököm erkélyén
- barátom eljegyezte a barinőjét
- volt egy esküvő tegnap és kiderült, h lesz egy másik augusztusban
- budaörsi napok Dévényi Tibi bácsival DJ-ként
A lustaság fél egészség, ezért sem garantálom, hogy sűrűn fogok bejegyzést írni, de azért majd megpróbálom.
puszPÁ
Sejtelmes címem után jöhetne most az is, hogy ihatna, de nem.
namost még gondolkodom azon, hogy mit írjak ide - 2009.03.19 23:00
Az úgy kezdődött, hogy elkezdtem edzeni járni, mert nem árt egy kis fittneszség. Így most járok gyúró terembe. De miért kell ez?
Talán azért, hogy jobban tessek a lányoknak?
Lehet, de mindig azt mondják, hogy a belső számít.
Talán azért, hogy a kolléga ne cikizzen?
Lehet, de azért ekkora befolyása nincs rám.
Talán azért, mert ettől egészségesebb leszek?
Lehet, de ez a motíváció úgyis sokkal később fog érződni.
Hát akkor miért? Nem tudom, de valóban van mind3 előző kérdésben némi igazság.
Két héttel ezelőtt, pénteken meglátogattuk a kis köpcös strandját, vagy hívjuk Buddha Beachnek az intézményt, hátha ezzel közelebb viszlek a helyszínhez. Nos itt szemembe ötlött az a kép, miszerint négy csávó, ha levonul a dizsibe, akkor leginkább csak ökörködni fognak.
1 héttel később (inkább csak 6 nappal), azaz 1 héttel ezelőtt a KCSSK-ban volt Retró parti. Ez többnyire a 90-es éveket jelentette (East 17, Dr. Alban, Kerozin, Sing-Sing, meg egy csomó ratyi feldolgozás) továbbá a 60-as, 70-es, és 80-as évek legjobb zenéi. Pl. volt egy Beatles nóta, ABBA válogatás, és Végső Visszaszámlálás, Wham, Village People, stb.
Emellett volt jónéhány söröcske, ami után persze sokkal lazább voltam. Volt ott egy csajszi kellemes testi adottságokkal, de borpárlatos lehelettel és olyan mennyiségű szájából távozó folyadékkal fűszerezve, hogy többször szerettem volna egy esernyőt kinyitni. Magyarázott valamit az orosz-kémia szakjáról, meg arról, hogy a tanára mennyire okosnak tartja. Szerintem csak simán kufircoltak, vagy a muki szeretné vele az intim cuppogós játékot játszani.
Ezt követő napon pedig volt munkahelyem dolgozói hívtak el karaoke estére. Ez már egy jól bevett bulizási forma, illetve van még a TF napok, Áron tanár úr ajánlásával ;)
Szóval a karaoke este jól indult, és jól is végződött. A szokásos keménymagon túl IgazgatóHELYES asszonyom három új versenyzőt is hozott magával. Egyikük volt kollégám volt, de eddig még nem csatlakozott hozzánk, másikuk egyike sem volt a kollégám, de a sráccal már találkoztam a szalagavatón, viszont az új kollegina nagyon kedvesnek bizonyul.
Szerintem kellemes este volt, leszámítva, hogy bepróbáltam egy R-GO Létezem nótát, amit bizonyám nem tudtam kiénekelni és kb. csak nyivákoltam. Meg volt a Grease nóta is, ugyan azt nem én kértem, mert nem is ismerem - mármint a dallamát, mert a szöveg ki van írva.
Szóval jómultkor pont azon gondolkodtam, hogy nem ismerek meg új embereket és ez mennyire gáz. Most meg azon gondolkodom, hogy dejó, megismertem új embereket és tök jót beszéltünk és annyira jól felpörgetett, hogy ringlispílnek éreztem magam :P
Végső soron jó minőségű hetet zártam a múlt hét vasárnapjával.
- szokásos meló
- bulihegyek
- edzés, mert gyúrok vazze ;)
- 1 új hölgy megismerése
A mérleg tehát 4:0
Asszem lesz majd mit kifejteni
Hosszas pihenőre vonultam, de ennek csak az volt az oka, hogy nem volt kedvem írni.
Most viszont íme az összefoglaló:
Feb. 2-7(8): Sítábor
Feb. 20-22: velnesz víkend
néhány buli, most egy sem ugrik be konkrétan
és 1 éves jubileum :D
most ellenőriztem, SMS amiből kiderülne mi is volt még a hónapban, úgyhogy legyen ennyi.
mert még lenne egy csomó mondanivalóm, csak sajna erről kizárólag másoknak vannak emlékei...
.....öööö......
...nem iszom többet rákóczis bulin, bár asszem nem is megyek többre, úgyhogy ez könnyelmű ígéret, valszeg könnyű is.
Furcsa volt a szalagavató a volt kollégáim tekintetében. Ezzel csak annyit akarok elmondani, hogy elhaladtunk mindannyian a magunk útjára - hmmm ez milyen fennkölt - és tulajdonképpen már két clique vagyunk a tanárok és magam. Szóval a lényeg, hogy egyáltalán nem éreztem magam komfortosan, mert egyrészről nem hívtak a közös kajára (ez ugyan egyáltalán nem baj, révén, hogy nem dolgozom ott), de miután beinvitáltak is kívülállónak éreztem magam. :(
És az afterparty:
A Livingroom névre hallgató szórakoztatóipari egységben folytatódott a buli. Jó sokan jelentek meg diákok, és kevesen a tanárok. Szóval söröztem, pertut ittam tequilával, volt bacardi-cola, szentkirályiba injektált pálinka, sör-sör-sör, és rengeteg beszélgetés volt diákokkal.
Biztosra veszem, hogy néhányan rácsodálkoztak arra, hogyan tudok alkoholt a kezembe venni és fogyasztani, mindezt persze a társaságukban. Volt akinek nagyon tetszett. :D Aztán történt olyan is, amit ma meséltek el nekem, meg olyan is amire csak homályosan emlékszem, pl. nem tudom kinek és mit mondtam, de sok-sok fotóra rákerültem ott is. (legalább 2-re emlékszem és +1-et meg láttam a hely honlapján is :P)
Hát 5, fél 6-ra haza is értem és jóóóóó sokáig alucikáltam.
Konklúzió:
Ez volt valószínűleg az utolsó szalagavató, amin részt vettem, ugyan még vannak diákok akiket megnéznék, és lehet, hogy meg is fogom tenni, de már nem vagyok része annak az egységnek, aminek egy nagy eseménye a szalagavató és az afterparty.
Konklúzió 2:
Részegen még a diákok is sokkal szabadabbak és őszintébbek, némelyikük pedig ital hatására szabadkozik ;)
Mintha valami egyetemi szleng lenne, de nem az így gyorsan megmagyarázom a címet: II. Rákóczi Ferenc Fővárosi Gyakorló Közgazdasági Szakközépiskola - Szalagavató ünnepség és After Party
Nakérem:
~16:40 - érkezés, Bea, Ági, Dóri, Tomi fogadnak a bejáratnál
~17:00 - kezdőőőőőődik az esemény, én a tanári díszpáholyon csücsülök
13.c bevonulója igencsak kellemes a fülnek, pláne akkor, ha valaki felismeri, hogy a népszerű háziorvos (Dr. House) indulója hallatszik. Mellesleg kár, hogy ilyen gyorsan beértetek
~18:00 - igazgató asszony megpróbál egy hátraszaltót, vagy stage diving-ot, végülis a függöny elkapja. Azért volt ott némi aggódás.
Na ezután táncok egymás utánja következik: Keringó-osztálytánc-keringő-...-keringő-bajor sörtánc-keringő-...-tanártánc
...-keringő-össztánc, vagy hívjuk finálénak és egy lánykérés. Ez utóbbihoz semmi közöm, bár lakáshitel szempontjából én is gondolhattam volna erre :-P
Szóval össztánc: Legalább 8 emberrel táncikáltam. Anett magassarkúban és maximálséróval magasabb nálam. Na ez meglepett, de csak egy kicsit. Beát úgy kellett levadászni, mert megígértetett velem egy keringetést, de folyton lógtak a nyakán. Ildi, akivel nyitottam a táncot, megtanult keringőzni. Ági volt a következő, akit tanítványa Évi követett, na ők is elsajátították a nehéz lépéseket. Innentől kezdve mindenki tudta, h hogyan kell járni a táncot.
Öröm és bódottá jellemezte innentől kezdve azokat, akiket táncra csábítottam: Katalin tanárnő, Amanda, Bea, Anett, Ildi és végül, de nem utolsó sorban Igazgatóhelyes asszony. 2*2 fotó készült két partneremmel, amelyről nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy jól sikerült darabok, ugyanis a hajamat reggel lőttem be és sapkát is hordtam, meg úgy zakó sem volt rajtam, mert félő, hogy kinőttem (:-o), meg alapvetően van egy idétlen arckifejezésem, amikor beállított kép készül rólam.
Erről speciell az jut eszembe, amikor az Activity show-ban leállították a felvételt, mert elromlott a kijelzőm, és mikor elkészült a rendező megszólat:
"Jó, akkor folytatjuk a felvételt! Onnan vesszük, hogy a srácnak felírtuk a 170000-et és ÖRÜL!"
Azt hiszem a spontán fotók szoktak a legjobbak lenni, bár tavaly mintha sikerült volna egy olyan kép is amit társkereső oldalra is kimertem tenni. :-)
Mindegy, elég az önmarcangolásból és folytatótjék a történet... (az esti folytatásban)
Nézzük mi is az, ami idegesítő:
Megoldás: kitörlök mindenkit akik
Basszus kulcs! Lehet, h magamat kéne inkább innen törölni :S
Előzmény:
Két nő és egy férfi ismerősök. Az egyik nő szereti a férfit, a férfi szereti a másik nőt. Majdnem mindenki tud mindenről mindent, csak ezen lánc kicsit infóhiányos.
A helyzet:
A férfi dűlőre viszi választottjával a helyzetet, de sikertelenül záródik küldetése.
A döntés:
Viszonozni "Egyeske" érzéseit? Vagy mindenki legyen boldogtalan?
A véleményem:
Az, hogy a férfi Egyeskét választja, nem biztos, hogy boldoggá teszi, vagy boldogságot okoz. Továbbá az sem túl szerencsés, ha kibukik az, hogy Egyeske az a csacsi, aki a ló helyett...
De mindez egyáltalán nem számít semmit sem, ha Ketteske azért lett válaszott, mert a kettő közül döntöttél ;)
Kedves Múzsám és Olvasóm!
Nehezen találom azokat a megfelelő és szalonképes jelzőket azokra a gondolatokra amelyek most cikáznak bennem, de határozottan jelen vannak és pörgetik az agyam. A gondolatkört stílszerűen barokk körmondatokba szerkesztem, de ez majd kiderül az olvasmányból: Történt 2006 januárjában, hogy sikeresen leállamvizsgáztam informatikából és ha lett volna akkor nyelvvizsgám, talán ez állna a diplomámban, de ezzel szemben nem volt, viszont júniusban sikeresen befejeztem a fizika szakot is. Ezáltal "fizika-informatika tanár" felirat tündököl a diplomámban. Úgy esett, hogy már egyetemi éveim alatt taníthattam és nagyon szerettem volna akkortájt az egyetem színeiben tündökölni, mint tanársegéd, vagy valami hasonló. Úgy adta a sors, hogy az egyetem viszont nem akart engem, így másutt kerestem állást és találtam is egy egész informatika szakos tanári állást egy középiskolában. Akkoriban elképzelni sem tudtam, hogy mit is nyújthat nekem egy középiskola sok-sok tinivel, akik utálnak - nyílván nem engem - bejárni, mert dolgozatok, feleltetések, nikotin és alkoholmegvonás vár rájuk 7:40-től ki tudja meddig és ez hétfőtől péntekig. Az igazság az, hogy értem mindegyik csemetém baját, hiszen magam is átéltem ezt. (az alkoholos részt kivéve) Mindenesetre sokkal több jutott számomra, mint amire számítottam. Tehát nézzük a mérleget Nyílván felsorolható egy csomó érv pro és kontra, de legvégül úgyis csak a jó emlékek maradnak meg, meg a viccesek, meg a kínosak, de az kevésbé, hogy leordítod a fejét, mert képtelen viselkedni. Szóval a jobb oldalon most olyan dolgok látszódnak, amelyek igenis hiányoznak. Talán azért, mert a szívemhez nőttek, egyik-másik jobban, talán azért, mert azt az érzést nyújtották - feltehetőleg akaratukon kívül -, hogy istencsászár vagyok, de hiányoznak. És akkor ma, kb. mint derült égből villámcsapás találkoztam a legkedvesebb tanítványommal. Róla annyit kell tudni, hogy oda van a "Cuki vagyok..." kezdetű nótáért, az Activity-ért és egyébként ha hasonlítani kellene valakihez/valamihez, a Charlie Brown sorozatban szereplő egyik kissrác és kendője jut eszembe, amit folyton folyvást magával hurcibál és szétválaszthatatlanok. Na ő is ilyen szétválaszthatatlan. Egyrészről a személyisége sem ugrál ki-be a testéből, másrészről hatalmas örömet szerez másoknak humoros és gyakran félreérthető poénjaival. Tehát Jelenben ülünk az asztalnál és beszélünk. Jó tudni, hogy az ember akkor is hozza a formáját, amikor nem figyelik. Pl. ha sokáig nem látsz valakit akkor lehet, hogy csak akkor veszed észre azt, hogy hiányzik/hiányzott, amikor megint ott van előtted. Na velem pontosan ez történt. Meg már legalább 17 éves korom óta tudok, "jajj már megint király vagyok" fejet vágni, ugyan csak nemrég óta tudok róla :-o A beszélgetés témája teljesen hétköznai dolgok, mi történt veled és hasonló témák boncolgatása. Itt említeném meg, hogy az ilyen típusú beszélgetések közben derül ki, hogy a beszélgetőpartnered mennyire felnőtt módjára gondolkodik és kiderül az is, hogy azon a felnőtté válás kapuján már betette a lábát, persze még nincs benn egészen, mert bohócságokkal próbál kinn maradni, de aki ismeri/megismeri, az tudni fogja, hogy benn van már. És ezek azok a pillanatok, amikor el kell fogadni azt a tényt is, hogy már nem tekinthetsz rá olyan szemmel, hogy "Az én picinyem", majd vállánál megszorítod és összekócolod a fejét, mert már azon túllépett. Na ezt kiírtam magamból.Munkahely
Pedagógus
reggel felkelni, időre beérni látni, ahogy még kb 20-an ugyanúgy szenvednek mindig felkészültnek lenni, és bizonygatni, hogy okosabb vagy mindegyiknél látod, hogy isszák minden szavad, és egyszer az is elmondják, hogy a gesztusaid feljegyzésre kerültek istápolni a lelkivilágukat látni, hogyha segítesz, vagy csak meghallgatod akkor szorosabb kötelék alakul ki köztetek gyerekanyag gyerek, a felnőttéválása előtti pillanatokban kevés fizetés mert a saját gyereked után csak kiadásid lesznek...
az van, hogy van mit írjak, de kicsit ittam, így félő, hogy holnap leszedném :)
Tehát valami másról...
tudtad, hogy amikor szófosásom van, akkor valószínűleg ittam előtte?
Vagy tudtad-e azt, hogy "mély" érzéseim vannak?
Vagy, hogy más névtáblájának felvétele a legolcsóbb farsangi öltözet?
A történet lényege, hogy felvilágosult felnőtt ember lévén bizonyos határokat állítottam fel azon okból kifolyólag, hogy a civilizált társadalom elfogadott tagja lehessek. Ebben tulajdonképpen semmi extra dolog nincs, mindenki az általa felállított szabályok szerint éli az életét.
Nemrégiben viszont lehetőségem nyílt arra, hogy meglássam a korlátot, ami mögött az ismeretlen van.
"Eljutni oda, ahová még ember nem merészkedett" - James T. Kirk kapitány
Mennyire idevágó gondolat, ugyan teljesen más környezetben. Vajon tényleg az visz minket embereket előre, hogy kutatjuk az ismeretlent? Ha igen, akkor az ismeretlenben korábbi tapasztalatok alapjn tudunk boldogulni? Ha igen, akkor hogyan tudjuk ezt átvinni olyan környezetbe, amiről semmit sem tudunk és nincs séma, amit alkalmazhatlánk? Szerintem ez az ismeretlen. De ennek a felfedezése mégiscsak egy olyan kapu mögött van, amit ritkán merünk kinyitni.
Tehát - maradva a virágnyelvnél - a héten elérkezett a pillanat, amikor az ismeretlen közelébe kerültem. És ugyan megkésve, de megküzdöttem magammal és kinyitottam a kaput és ugyan nem találtam mögötte semmi, de semmi újat, viszont hatalmas a fellélegzés utána és mekkora megkönnyebülés. Ajánlom nektek is a figyelmetekbe ;)
...nade nemám DémonHill, hanem a múzsa aki inspirál egy új bejegyzésre ;)
Az elmúlt héten 2 egész meglepő dologba ütköztem.
Úgy esett, hogy a legjobb barátomat kb. 1 hónapja nem láttam, de szerdán elmentünk sörözni. Itt beszéltünk az élet nagy dolgairól miegymásról, majd az érzelgősség elkerülésével megható mondat hagyta el a száját. "De hiányzott ez!". A kérdésre, hogy mire is gondol csak annyit mondott, hogy alapjáraton ekkora ökörséget - ami persze nem is az, csak úgy hangzik -, csak tőlem hallhat és határozottan hiányzott neki.
Hét elején megkeresés ért, hogy most már ideje van, hogy elmenjünk bulizni. Hosszas habozás után egy karaoke helyszínre esett a választás. Itt kibontakoztathattam zenei felkészültségemet: Csókkirály, What is love, YMCA,... most a többi nem jut az eszembe. Szóval jó buli volt.
Volt ott egy csaj akinek leánybúcsút szerveztek a barátnői és megkért, hogy fűzzek be neki egy cérnát a tűbe, ami lehetetlen küldetés volt, mert a cérna vastagabb volt, mint a tű lika. Nade megoldottam a problémát férfiasan. A cérna úgy 4 kisebb szálból volt sodorva, ebből 2 átszaladt a lyukon, amit elkapott a házasodni készülő hölgyemény, odaadta, én pedig egy csomót kötöttem rá.
Levontam egy következtetést a társaságomról is. Mindig prezentálnak egy új dögös csajszit amikor találkozunk. Szóval sűrűbben kell eljárni velük :D
bye
Úton hazafelé elgondolkodtam a legjobb párosításokon és a következőre jutottam:
A tapasztalat azt mondja, hogy a legjobb párok egy humán és egy reál beállíottságú egyén között igencsak gyakori és tartós.
Különböző gondolkodásmód: a reál beállítottság egyik velejárója, hogy az agyunk úgy működik, mint egy jól konstruált számítógép, vagy inkább egy aktákkal teli szoba. Ezzel szemben - szubjektívusz véleményuszom szerint - a humán, vagy bölcsész agy beállítottsága valahogy úgy működhet, mint a balett és az opera valamely furcsa elegye. Ebben ugyanis csak azt tudom elképzelni, ahogy szárnyalnak a gondolatok keresztül kasul, míg valamilyen eredményt nem hoznak.
Erre vonatkozóan csak tippjeim vannak. A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy a másik ugyanarra a következtetésre teljesen más úton jut el, ami következtetés felfoghatatlan egy alternatív útvonal bejárásával mind az egyik, mind a másik számára. Na és ez vonzóvá teszi a másik felet.
